Még az is elképzelhető, hogy a Fidesz-támogatta Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és Magyar Polgári Párt (MPP) helyhatósági választásokon történt csúnya bukását követően a kétharmados magyar párt azzal „bünteti” majd a romániai magyarságot, hogy mégsem adja meg kettős állampolgárainak a szavazati jogot. Mert látva és elemezve, ami a romániai helyhatósági választásokon, főként a Nyirő-újratemetés körül történt, előfordulhat, hogy 2014-ben a Fidesz–KDNP nem mer majd Erdélyben kampányolni, nehogy az ottani magyarok MSZP-re, de főleg Jobbikra adott voksokkal tüntessenek a belügyekbe való nyílt beavatkozás, a „magyarságexport” ellen. A Jobbik vagy az MSZP álláspontja, miszerint nyíltan nem avatkozik bele a június 10-ei romániai helyhatósági választásokba, helyes döntésnek bizonyult részükről, s ez mindenképpen az ő malmukra hajtja az erdélyi szimpátia vizeit. Más kérdés, hogy két választás között a Jobbik csendben, de keményen terjeszkedik, erősödik Erdélyben, táptalaja csíraképesebb, mint bármelyik másik magyar párté.

De akármennyire is mosakszik Tőkés László az EMNP tiszteletbeli elnöke, vagy Toró T. Tibor elnök, Szlovákia után a Fidesz megosztó politikáját Erdélyben, Romániában is határozottan visszautasították, az RMDSZ fölényesen verte Budapestről kézi-vezérelt, magyar közpénzből finanszírozott versenytársait. Csak egyetlen adat: az RMDSZ-nek 2261 önkormányzati tanácsosa lett, az MPP-nek 266, az EMNP-nek 214. S ami a legfájóbb Tőkésnek és a Fidesznek, hogy pont „Édes Erdélyben” páholták őket laposra a választók a voksokkal, ahol az Orbán–Kövér–Tarlós trió szerint „igazi magyarok” élnek. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a magyar kormány, a magyar külpolitika arra is képtelen, hogy határain túl újratemessen egy írót.

Játék végtiszteletlenséggel

Nyirő József újratemetésével kapcsolatban a magyar kormány két alapvető dologról feledkezett meg: az RMDSZ startból ellenezte az újratemetés időzítését, és hantolással Erdélyben (is) lehetetlenség voksokat gyűjteni.

Amennyiben április végén az RMDSZ a kormánybuktatás eredményeként nem sodródik ki a végrehajtó hatalomból, a Fidesz pedig bevonja őket az újratemetési ceremónia levezénylésébe, ma Nyirő József hamvai Székelyföldön pihennének. Az RMDSZ azonban már nincs hatalmon, és a Szövetséggel szinte minden normális pártkapcsolatot szétrágó Fidesz, pontosabban Kövér László, az Országgyűlés elnöke azt hitte, egy temetés elég lesz ahhoz, hogy barátja, Szász Jenő (MPP) ismét polgármester legyen Székelyudvarhelyen. Amikor aztán a román sajtó kipattintotta az újratemetés ügyét, és elkezdődött Nyirő politikai tevékenységének boncolgatása, kiteregették a nyilasokkal való kapcsolatát, a nyilas–hungarista emigrációban való aktív részvételét, világossá vált, hogy az újratemetésre a kampány véghajrájában már nem kerülhet sor. Szász és Kövér azonban tovább feszítette a húrt, Kövér lebarmolta a román politikusokat, a román hatóságok hajtóvadászatot indítottak az urna felkutatására, Szőcs Géza pedig eljátszotta, hogy bőrtáskájában hozta Erdélybe Nyirő hamvait, s ezzel egy röhejes szappanoperává züllesztette az író második végtisztességét. Az RMDSZ pedig első pillanattól kezdve látta, hogy Nyirő újratemetése Szász választási kampányának része, ezért csendben hátralépett, tartózkodott a kommentálásoktól, s Kelemen Hunor elnök rendre azt hajtogatta, hogy a székelyföldi újratemetést a két ország írószövetsége kellett volna, hogy megszervezze. Azért ebben is meglapul némi demagógia, mert Kelemen pontosan tudja, az ellenzékben leledző RMDSZ képtelen rátukmálni a sokhangú, ezért szélsőséges véleményektől sem mentes Romániai Írók Szövetségére egy újratemetést.

Persze naivság lenne most azt hinni, hogy a magyar kormány csendben, szerényen összeült, levonta a következtetéseket, és tanult a történtekből. Szó sincs róla, sőt, a helyhatósági választások hetében az Országgyűlés emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága állásfoglalást adott ki, amelyben ismét nekirontottak a román kormánynak. A dokumentum kijelenti, hogy a kegyeleti jog az emberi méltósághoz való jog része, ezért egyetlen állam sem akadályozhatja meg ezen alkotmányos alapjog érvényesülését, a végtisztesség megadását. „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy végakaratának megfelelő helyen nyugodhasson. A kegyeleti jog birtokosának joga és kötelessége arról gondoskodni, hogy Nyirő Józsefet végakaratának megfelelően helyezzék örök nyugalomba” – szögezi le az állásfoglalás.

A dokumentum egyértelművé teszi a székelyeknek, a romániai magyarságnak, hogy Budapest nem tűr semmiféle helyi kezdeményezést, amikor megerősíti, hogy az Országgyűlés Hivatala az író kegyeleti jogának kizárólagos birtokosa, így egyedüliként jogosult az író temetésével kapcsolatosan dönteni. Nyirő József hamvainak hat évtizeddel halála utáni hazaszállítása az író politikai szerepvállalásától független kegyeleti esemény, mely megfelel az elhunyt végakaratának – zárul az állásfoglalás.

Más kérdés, hogy a Kövér László és Szász Jenő, valamint az MPP szervezte groteszk politikai cirkusznak semmi köze Nyirő József kegyeleti jogához, a magyar Országgyűlés pedig nem dönthet egyedül az író újratemetéséről, azon egyszerű oknál fogva, hogy Erdély nem tartozik a fennhatósága alá, a Székelyföld pedig nem elcsatolt Fidesz-birtok.

Irány semerre

Pedig sajnos a magyar kormány egyre inkább saját birtokaként próbálja kezelni az elcsatolt területeket. A teljes képhez tartozik, hogy amennyiben Budapest leült volna tárgyalni az új szociáldemokrata–liberális–konzervatív (USL) kormánykoalícióval is, megfeneklik az újratemetés, mert a román pártoknak is jól jött a kampányban a magyarellenes hecckampány. Legfeljebb annyit elérnek, hogy Victor Ponta miniszterelnök és kabinetje június 10 után beleegyezik az újratemetésbe. Ez a variáns viszont már kilógott Kövér László forgatókönyvéből, nem véletlen, hogy az Országgyűlés jegelte az ügyet, a nyilatkozatok alapján most már egyértelmű, hogy nem is akarják Nyirő újratemetését. Vagy legalábbis nem sürgős, a probléma simán lekerült a napirendről.

A külpolitikai szabadságharc pedig rendkívül káros a határon túli magyarság számára, s ez fokozottan érvényes Erdélyre. Az erdélyi, partiumi, bánsági magyarság szó szerint rühelli a magyar–magyar iszonyt, a széthúzást, a magyar megosztást, s akármilyen furcsának és érthetetlennek tűnik Magyarországon, ez a fő oka, amiért az EMNP és az MPP csúfosan leszerepelt a helyhatósági választásokon, az RMDSZ pedig még a Székelyföldön is képes volt erősíteni pozícióit, pont abban a térségben, ahova a magyar kormány fókuszálta megosztó kampányát. S mivel a magyar kormány erdélyi politikája Székelyföld-centrikus, a megosztás negatív hatása a szórványban csapódott le, a magyarság Biharban, Szatmárban, Máramarosban, Zilahban veszített erős pozíciókat.

A Nyirő-cirkusz, a romániai helyhatósági választások eredménye bebizonyította, hogy az RMDSZ, hibái, kormányzati szerepben való megkopása ellenére továbbra is a romániai magyarság meghatározó és legerősebb érdekképviseleti ernyőszervezete. A Fidesznek pedig sürgősen el kellene döntenie, hogy hajlandó-e végre tárgyalópartnernek elfogadni a Szövetséget. Nem a Fidesz vagy KDNP politikusai a népszerűtlenek Erdélyben, hanem a magyarságpolitikájuk. Akárhol megjelennek, tisztelettel, szeretettel fogadják őket, ám a Nyirő-féle kampányfogásokat visszautasítják. És tetszik vagy sem a Fidesznek, azon is elgondolkodhatna, hogy habár Erdélyben egy felmérés szerint a magyar választóknak körülbelül 55 százaléka szimpatizál velük, pont ezek a szimpatizánsok szavaztak szemrebbenés nélkül az RMDSZ-re. Mert, ismétlem, a romániai magyarság nem tesz egyenlőségjelet a személyes szimpátia és a személy által képviselt politika között. Zárójelben azért megjegyzendő, hogy a vidéken élő, egyszerű székely emberek zöme életében nem hallott Nyirőről, nem hogy a II. világháború után betiltott író valamelyik könyvét el is olvassák.

Visszatérve a Fidesz magyarság-exportjának buktatóira, az RMDSZ-szel kapcsolatos (v)iszony megoldása azért is sürgető lenne számára, mert ősszel Romániában általános választások lesznek, s a módosított, de egyelőre az Alkotmánybíróság ítéletére váró törvény kimondottan kedvez a magyarságnak. A belső ellentétek emésztette USL-koalíció legjelentősebb pártjánál, a szociáldemokratáknál (PSD) ugyanis az RMDSZ még ellenzéki padsorokból is – de nyilvánvalóan a színfalak mögött – kilobbizta, hogy a hét százaléknál nagyobb számarányú kisebbségekkel rendelkező megyékből a legtöbb voksot kapó kisebbségi képviselőjelölt bejusson a T. Házba. A félreérthetetlenül a magyarokra kiélezett módosítás – a magyarokon kívül csak cigányok érik el néhány megyében a 7 százalékos küszöböt – távlati célja, hogy amennyiben az USL 50 százalék körüli eredményt produkál, a PSD megszabadul a számára legkényelmetlenebb koalíciós partnertől, a liberálisoktól, és beveszi a sokkal megbízhatóbb, kiszámíthatóbb RMDSZ-t.

Vagyis érdemes lenne „új egység” helyett hagyományos egységet kovácsolni az erdélyi magyar érdekképviseletből, megegyezni, hogy melyik megyében nyer RMDSZ-es, melyikben EMNP-s vagy MPP-s jelölt. Amennyiben Orbán Viktor, Tőkés László, Toró T. Tibor vagy Kövér László továbbra is az RMDSZ ellen kampányol, könnyen előfordulhat, hogy csak a Szövetség politikusai jutnak a román parlamentbe, mert a mostani helyhatósági választások eredménye simán megismétlődik.

Nyirő József újratemetésének kudarca egyben Erdély politikai gyarmatosítási kísérletének is a kudarca, s szerintem a magyar kormány nem változtat majd eddigi politikáján, nem vonja le sem az „itt az urna, hol az urna” játéknak, sem a helyhatósági választásoknak a következtetéseit.

A Nyirő-botrány kizárólagos nyertesei a kiadók voltak, a szakmában is ambivalens megítélésű író köteteit hamar szétkapkodták. Ezért elérkezett az idő, hogy a magyar irodalom a viták ellenére helyére tegye a szerzőt, akit, akárcsak néhány évvel ezelőtt Wass Albertet, szintén kizárólag a politikai érdekek toltak az eladási listák élmezőnyébe. Nyirőt, Wasst a közönség inkább amolyan szamizdatként olvassa, mintsem valós irodalmi értékeiért, és írói munkásságukat sosem fogják szétválasztani politikai állásfoglalásaiktól, szerepvállalásaiktól.