2012/6

esszé
Karácsony Mihály: Színlelt parlamentarizmus
Sokan vagyunk, akik a rendszerváltás idején aktív közreműködőként vagy támogató megfigyelőként követtük a pártállami parlament működésének demokratizálódást. Számunkra azt jelentette a modern parlamentarizmus, hogy a szükségszerűen jelenlévő társadalmi tagoltság hordozói az előre lefektetett szabályok szerint, a nyilvánosság kontrollja mellett, egyeztetik érdekeiket.

Csoma Lajos: A fasizmus perspektívái
A szélsőjobboldali szerveződéseket – akik a nyíltan náci csoportocskák kivételével magának a fasizmusnak a jelenkori létét is tagadják – leszámítva nem nagyon vitatja senki, hogy a fasiszta mozgalom és a fasiszta ideológia jelen van, és évtizedes távlatokban vizsgálva határozottan erősödik a jelenkori európai régióban. Abban viszont nincs egyetértés, hogy pontosan mi tekinthető fasizmusnak.

Novák Imre: Emlékezés Eörsi Istvánra
A könyvespolc előtt böngészve és a szerzők ránk tett hatását átélve, felötlött bennem, érdemes felidéznünk Eörsi István alakját, mert nem lenne haszontalan belelapozni írásaiba. Feljegyzései, történetei fontos híreket, megállapításokat adtak, és szellemi frissességet hoztak irodalmunkba. Egy ideje nem fricskázza, nem kontrollálja közéletünket, nem tart tükröt elénk. Pótolhatjuk, ha felütjük köteteit. Róla szólva a kor és az élethelyzetek felidézése is csak ürügy, vizsgálódási szándékom címe: mi foglalkoztatta Eörsit?


horizont
Takács Róbert: Az unorthodoxia szigete – Izland és a pénzügyi válság hullámai
Lilja Mósesdóttirral 2009 februárjában találkoztam először, pár hónappal azután, hogy az akkor még globális pénzügyi válságként emlegetett hullám elsöpörte a kis szigetország bankjait. Többek között arról mesélt, hogy vidéken élő édesapja felkészült a legrosszabbra, és egy hatalmas mélyhűtőnyi halat halmozott fel arra az esetre, ha megszűnne a pénzforgalom. A pénzügyi válság ugyanis sokkszerűen érintette az izlandi lakosságot. A bankszektor 80 százaléka tíz nap alatt összeomlott, az izlandi valuta értéke a felére zuhant.


könyvek ürügyén
Csókás Máté: Moloch törvénye
Moloch eredetileg föníciai istenség volt, később összefonódott más közel-keleti népek mítoszaival, így alakjában a bosszúálló, a könyörtelen zsarnok alakja sűrűsödött egyetlen ősképbe. Így lett azon hatalom jelképe, aki megköveteli alávetettjeitől a legvégső engedelmességet: magához veheti javaikat, gyermekeiket, lelküket; léte a folyamatos áldozathoz kötött.

Harsányi Iván: Éjféli dübörgés – Gondolatok a „Háború és nemzeti önismeret” című kötet bemutatója kapcsán
Összel 73 éve lesz annak, hogy kitört a második világháború, tavaly pedig 70 éve volt, hogy a német hadigépezet megindult a Szovjetunió ellen. 2011 júniusában a Magyar–Orosz Történész Vegyesbizottság nemzetközi konferenciát rendezett, az utóbbi esemény köré rendezve az előadásokat. A 20. századnak ez a sorsfordító eseménye máig riogatja, lelkesíti vagy dühös kirohanásokra buzdítja az utódokat. Az orosz dalművészet egyik darabja a 65. évfordulóról éppenséggel erről szólt: „Éjfélkor felriadunk, odakünn dübörög, talán egy vihar, vagy tán az elmúlt háború visszhangja.”


kultúra
Peterdi Nagy László: Kortársunk, Bánk bán 1
A magyarságunk körüli nagy sürgés-forgásban, szerencsére megépült azért a Nemzeti Színház új, korszerű épülete is. Így aztán, valahányszor Katona versével szólva, „idő” van, és egy „lódító erő” már-már a hatalmas államadósság egészen prózai abroncsába hajlítana bennünket bele, mindig sikerül, amúgy huszárosan, kivágjuk magunkat. Erre a célra egyszerre három, garantáltan nagy irodalmi értékű mű is a rendelkezésünkre áll: a Hamlet, Az ember tragédiája és a Bánk bán. Mind a háromban egy-egy remekül felkészített férfiú „hozza a témát”, természetesen külföldről.

Magyar Örökség-díj megadóztatva – Ünnepi Könyvhét 2012. június 7–11.
Lapunk megjelenésével egy időben kezdődik az idei, immár 83. Ünnepi Könyvhét és a 11. Gyermekkönyvnapok. A több mint nyolc évtizedes fesztivál hagyományosan a magyar irodalom, azon belül is a kortárs írók seregszemléje. A 2009-ben Magyar Örökség-díjat kiérdemelt könyvünnepről a rendezvényt szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése igazgatójával, Zentai Péter Lászlóval beszélgettünk.

Mohai V. Lajos: A könyv súlya
Azokat a könyveket szeretem, most csak a szépirodalmi alkotásokra gondolok, amelyekben ott lebeg, csillámlik a csábítás érzékisége. Sokféle lehet ez; veszek egy példát.


szomszédok
Makai József: Szerbia a választások után – Idegháború
Váratlan eredménye lett a szerbiai elnökválasztásnak, ezért a leendő kormány összetétele is bizonytalanná vált. Folytathatja-e az eddigi koalíció, vagy az új elnöknek sikerül kikényszerítenie egy új felállást?

Irházi János: Balkanyar Romániában
Furcsa paradoxon, de elsősorban magyar ügy miatt bukott meg április 27-én a magyarok (is) alkotta kormánykoalíció Romániában. A történet a napisajtóból egyszerűnek tűnik: a szociáldemokraták, liberálisok, konzervatívak alkotta ellenzéki USL, mint annyiszor az elmúlt időszakban, benyújtott a parlamentben egy saláta bizalmatlansági indítványt, amelyben felrótta a Demokrata Liberális Párt (PDL) és RMDSZ alkotta koalíciónak, hogy kormányrendelettel hozták létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karát, a helyhatósági választások előtt a tartalékalapból osztanak pénzt saját polgármestereik településeinek, megadóztatták a magasabb nyugdíjakat, elszúrtak több privatizációt.


tanulmány – vita
Andor László: Az európai szociális modell jelene és jövője
A második világháború óta az európai szociális modellnek köszönhetően több nemzedék abban a biztos tudatban nőhetett fel, hogy jobb körülmények között élhet majd, mint a szülei. A jelenlegi gazdasági helyzet azonban egyáltalán nem támasztja alá ezt az ígéretet, sőt egyre többen tartanak attól, hogy örökre búcsút vehetünk tőle.


vita
Kopátsy Sándor: Száz éve született Kádár – Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához
Örültem, hogy a baloldal megemlékezik a magyar baloldal legnagyobb alakjáról. Nemcsak a magyar baloldal, de a magyar nemzetnek is szégyene, hogy nem képes felismerni, hogy ki volt Kádár János. Azt még megértem, hogy a közép-jobb kormányunk még nem tart itt. A magyar népnek még nem volt olyan politikai hatalma, amelyik tárgyilagosan ítélte volna meg a múltját. Most sincs. Ebben nemcsak a politikusok hibásak, akiknek ehhez nem is lehet érzékük, hanem a történészek, akiknek ez lenne a kötelességük.