2012/5

baloldal újra
Pritz Pál: Nem a házat, a hazát kell építeni
(Néhány szó a baloldaliságról, történeti összefüggésekben) A magyar társadalom mai mély megosztottságát tükröző gyilkos politikai vitákat jelentős mértékben a nemzetközi horizont hiánya jellemzi. Ez nem új jelenség, sokkal inkább a külpolitikai gondolkodás valamint a nemzeti kohézió hagyományos gyengeségéből táplálkozik.


esemény
Kassai Ferenc: A magyar mérnöki tudásról
A magyar mérnöki tudást reprezentáló kiállítással búcsúzott az Európai Unió Tanácsának elnökségét 2011 első félévében ellátó Magyarország Brüsszelben, az európai közösség központjában. A nagyszerű ötletnek a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara áldozatvállalásával lett hazai folytatása. A februári budapesti műegyetemi bemutatkozást a márciusban a kecskeméti követte, és további városokba is ellátogat a kiállítás.


esszé
Hegyi Gyula: Volt egyszer egy kulturális forradalom
Ha kínai kulturális forradalom magyarországi percepcióját egy képzeletbeli koordinátarendszerbe helyeznénk, akkor a mutató a ténybeli ismereteket tekintve nagyjából a zéró, a határozott véleményalkotást tekintve viszont a száz százalék felé mutatna. Vagyis még a tájékozottabb emberek sem igen tudnak egy-két közhelyes mondatnál többet a modern Kína egyik legnagyobb drámájáról, annál egyértelműbb viszont a tökéletesen negatív közmegítélés.

Lénárt András: Az Elesettek Völgye
A Spanyolországban 1939 és 1975 között fennálló Franco-rendszer az azt megelőző három polgárháborús év következményeként született meg. A polgárháború halottainak összesített száma 625 ezerre tehető, beleértve a háború és a diktatúra minden áldozatát. Az országot irányító francóista Nemzeti Mozgalom mellett a hadsereg és a katolikus egyház két olyan tényezőt jelentett, melyek kulcsszerepet játszottak az állam életében, a mindennapokat meghatározó döntések meghozatalában.


évforduló
Földes György: Száz év magány
Száz éve született Kádár János. Hetvenhét évet élt. Fiatal korában vágyai, eszméi miatt üldözték. Előbb ellenségei, utóbb elvtársai is bebörtönözték. Közben és utána ő sem kímélt másokat. 1956-ban Moszkvában választania kellett: velük, vagy nélküle. Idegen szuronyok segítségével hatalomhoz jutott, de senki nem irigyelte érte.


horizont
T. Horváth Attila: Tarrósy István – Kelet-Afrika a fejlődés útján
Tarrósy István könyvének címe egy közel ötven évvel ezelőtt megjelent kötetre utal: Szentes Tamás 1963-ban jelentette meg művét „Kelet-Afrika a szabadság útján” címmel. Hosszú idő ez az ötven év, amely során – amellett hogy számtalan útleírás, fényképalbum és persze tudományos cikk jelent meg a térségről – senki nem kísérelte meg, hogy összefoglaló kézikönyvet írjon a régió országainak politikai-gazdasági történéseiről.

Balázs Gábor: Hollande président – hát aztán?
Már rögtön írásunk elején szeretnénk elkövetni azt a hibát, melyet havilapban sosem lenne szabad: egy elnökválasztás eredményének ismerete nélkül megjósoljuk, hogy ki győz. Őszintén reméljük, hogy ezzel nem bizonyulunk fordított Kasszandrának (akinek a jóslatai sohasem jönnek be, de mindenki elhiszi azokat), de az is igaz persze, hogy a jelenlegi állás szerint nem is vállalunk túl nagy kockázatot. A francia köztársaság következő elnöke a szocialista François Hollande lesz.


interjú
A hazug biztonsag ­– Egyenlítő-beszélgetés André Haynal pszichiáterprofesszorral a fanatizmusról
A „norvég mészáros”, Anders Behring Breivik tette és most kezdődött pere mindenütt felborzolta a kedélyeket. Dermesztő megszállottsága, fanatizmusa és megingathatatlansága nemcsak elképeszti a világ közvéleményét, de fanatikusok sorának emlékét idézi fel legtöbbünkben. Csakhogy a fanatikusok többnyire nem monomániások, a kirívó példák mellett óriási veszélyt jelenthetnek a fanatizált tömegek is


kultúra
Mohai V. Lajos: Ottlik Helytállása
Mi számít az irodalomban? Erre a kérdésre Mándy Iván, a százéves Ottlik Géza egyik legnagyobb prózaíró kortársa azt felelné, az számít, hogy mindenki „a saját tehetsége törvénye szerint” írjon. A tőle telhető legjobbat tegye az olvasó az irodalom asztalára.

Agárdi Péter: Alkalmi írás a József Attila-kultusz állásáról
Amikor a magyar kultúra napján, 2012. január 22-én ezeket a sorokat elkezdem írni, nem tudni semmi biztosat arról, hogy mi lesz a budapesti Kossuth Lajos téren, az Országház épülete mellett ülő József Attila-szobor sorsa. Vajon az Országgyűlés határozatához ragaszkodva valóban kitelepítik-e, avagy az elementáris társadalmi felháborodás, a kormányzati hatalmon belüli viták, netalán egyebek miatt – nem akarok tippeket adni a kommunikációra a lehetséges indokok megnevezésében – elhalasztják a döntés végrehajtását?


magyar vidék
Tanács István: Fiatalok, vidéken
Ha magunkat sem tudjuk eltartani, mire szülessen meg az a gyerek? „Nincs saját otthonunk. Nincs állásunk: sem nekem, sem a páromnak. Nem tudom elmondani, mennyire jól éreztem magam, amikor az önkormányzatnál dolgozhattam. Nagyon szeretem, amit tanultam. Könnyen tanulok. Anyu azt mondja, talpraesett vagyok. De akkor miért nincs szükség rám semmilyen munkahelyen? Miért nincs szükség a páromra, aki ugyanígy örömest dolgozna a közmunkánál jobb helyen is, ha lenne hol? És ha magunkat sem tudjuk eltartani, mire szülessen meg az a gyerek? Arra nőjön föl, hogy egymás szája elől vesszük el az ételt?”


tanulmány
Laki László–Szabó Andrea: Fiatalok, demokrácia, jelen és múlt 2
A jelen a Kádári-múlt összevetésében