2010/10baloldal újra - a demokrácia világnapja
Mesterházy Attila: Magyarország ma még néma
Húsz évvel a rendszerváltás után sajnos megint aktualitása van Bibó István sokat idézett gondolatának: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni…” Az utóbbi hónapok eseményeit figyelve azt láthatjuk, hogy száz nappal a kormány hivatalba lépését követően ismét belopózik a mindennapokba a „fortélyos félelem”, a fenyegetés, a hatalmi arrogancia. Egyre többen döbbennek rá, hogy a magyar demokrácia veszélyben van.
Ormos Mária: Demokrácia tegnap és ma
Szeptember 15-én, a Demokrácia Világnapján Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és Balogh András elnökhelyettes meghívására baloldali értelmiségiek és politikusok kerekasztal tanácskozáson vitatták meg a demokrácia aktuális nemzetközi és hazai kérdéseit. Az eszmecsere két felkért előadója Ormos Mária és Hunyady György akadémikus volt.
elemzés
Lakner Zoltán: Tanuljuk az új pártrendszert
Az október kétségkívül legfontosabb politikai eseménye az önkormányzati választás, amelynek eredményét az olvasó már ismeri, a szerző még nem. Persze nem kell jóstehetség ahhoz, hogy elsöprő Fidesz-győzelmet prognosztizáljunk, sőt, hogy azt állítsuk: a Fidesz csak nagyon kevés helyen nem győz, s néhány ellenzéki gócponttól eltekintve a narancsosodás folyamata kiteljesedik.
horizont
Maciej Melon: Lengyelország – a laicizáció kezdete?
A Harmadik Köztársaság már több mint húsz éves, éppen annyi, mint a két világháború közötti elődje volt. Ugyanakkor a jelenkori Lengyelországnak, szerencsére, sokkal jobbak a fejlődési lehetőségei. Ám a jelentős rendszer és az intézményi sikerek ellenére nem feledkezhetünk el arról, hogy folyamatosan az „átalakulás” korszakában élünk. Úgy tűnik, hogy kidolgoztunk számos tartós megoldást, melyeket jelenleg értékelés és revízió alá kell vennünk.
Balázs Gábor: Szocialista aller-retour
astille-terén az Internacionálét éneklő ünneplő százezrek, az abszolút többséget szerzett szocialista párt, a hatalomba először visszatérő diadalmas baloldal. Majd két ciklus kormányzás után a korrupcióba, az eredeti tervek bukásába, később a teljes koncepciótlanságba fulladó, a parlamenti képviselőinek négyötödét elvesztő párt, melynek se programja, se vezére. Szemben vele a mandátumok nyolcvan százalékával rendelkező jobboldal és egy 15–20 százalékos szélsőjobboldal.
könyvek ürügyén
Csáki György: A főirány
Közgazdászok számára a rendszerváltás a tervgazdaságból a modern piacgazdaságba való átmenet, az elterjedt angol terminussal: transition. Az átalakulás alapvető céljai és eszközei mindenütt nagyjából azonosak voltak: a magántulajdon túlsúlyra juttatása; a világgazdasági nyitás; a versenyelvű piacok kiépítése; a megfelelő piaci intézmények megteremtése. Az állami túlhatalom lebontása hatékony állami aktivitást igényelt, hiszen „a piacgazdaság és a kapitalizmus nem spontán módon alakult ki.
kultúra
D. Udvary Ildikó: Így ünnepelünk mi – XII. Állami Művészeti Díjazottak kiállítása, Magyar Alkotóművészek Háza, Budapest
izenkettedik alkalommal rendezték meg az Állami Művészeti Díjazottak kiállítását a Magyar Művészetek Házában. Valójában ez már a tizenharmadik alkalom lenne, de egyszer elmaradt a kiállítás. S még sok más is elmaradt időközben. Vagy talán hiányzott már a legelején. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete 1997 óta a kiállítások rendezője, míg a díjak adományozási eljárásának lebonyolítója a Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátus. A számos állami díj és elismerés között vannak olyanok, amelyeket kizárólag képzőművészek, iparművészek, fotóművészek kaphatnak, és olyanok is, amelyek ennél tágabb körben adományozhatók.
Feitl István: Az első száz nap Az Orbán-kormány és a kultúrpolitika
Telitalálat volt Szőcs Géza kulturális államtitkárrá való kinevezése. Egy színvonalas irodalmat csináló, erdélyi, ellenzéki, européer, és nemzetközi látómezőben gondolkodó, a hazai kulturális politikai vitákban nem elkopott ember szinte predesztinálva volt a „forradalmi”-számonkérő hevület csendesítésére, a kiszorítások, vagyis a kulturális csonkítások megakadályozására, a megfontoltságra, a mérsékletre, szóval mindarra, amire a kultúra folyamatosságában, a sokat emlegetett értékőrzésben szükség van. Ne feledjük, hogy egyes szint váltott önkormányzatok már jóval a választások előtt jutalomjátékot rendeztek jobboldali színigazgatók számára.
Peterdi Nagy László: Eklézsia-megkövetés
Úgy nevezik a reformátusoknál a gyülekezet nyilvános megkövetésének aktusát. Még a nagy Galilei is át kellett, hogy essen ennek egyféle, pápista megfelelőjén. A nagy tudósról írott drámájában Brecht is, meg Németh László is fontosnak tartja azonban hangsúlyozni, hogy túl lehetett élni azért ezt az aktust, viszonylag elég könnyen.
Malkovics Tibor: „Néha nulla vagyok, néha meg egy…” – A punk-zene és Magyarország 2. rész
A punk mint új irányzat jelentkezését van, aki a Sex Pistols londoni bemutatkozó koncertjétől, vagyis 1975-től számítja, de van olyan is, aki 1974-től, a New York-i CBGB klubban fellépő együttesek megjelenésétől. Végül vannak, akik szerint a punk „örök jelenség”, amelynek előhírnökei már az ’50-es években a rock ’n’ roll, a ’60-as években az underground születése idején megjelentek.
magyar vidék
Kállai Ernő: A meg nem valósult kulturális autonómia – Cigány kisebbségi önkormányzatok Magyarországon
Ötödik alkalommal választanak cigány kisebbségi önkormányzatokat Magyarországon. Annak ellenére, hogy lassan két évtizede létezik ez a jogintézmény hazánkban, még most is igen keveset tudunk róla, leginkább félreértések, tévedések jellemzik „tudásunkat”.
szomszédok
Tuba Lajos: Lesz-e a Fico-lejtő után Radicová-emelkedő?
Nem vált be az a várakozás, amely szerint a nyáron felállt új szlovák kormánykoalíció a Fico előtti időszak stílusában fog kormányozni. Ennek okait alig két hónap elteltével, amikor ráadásul a nyári időszak miatt csak félgőzzel folyt a munka, nehéz érdemben megítélni, annyi viszont biztosra vehető, hogy ebben szerepet játszik Iveta Radicová kormányfő egyénisége és a koalíciót alkotó pártok belső viszonyai.
tanulmány
Harsányi Iván: A második világháború kirobbanásáról folyó vitákhoz 2.
Kicsit furcsa, szinte anakronisztikus ennek a kérdésnek a felvetése az 1939-es események kapcsán, de nem az én leleményem. A vitacikkek egyikében elhangzott az az állítás, hogy a szovjet vezetés, mintegy az 1939-es paktum kontinuus előzményeként, már a ’30-as évek elején érdekelt volt a nemzetiszocialisták hatalomra jutásában. A Komintern német szekciójának, a Kommunisták Németországi Pártjának (KPD) közvetítésével pedig a gyakorlatban is ezen munkálkodott.